Kezünkön, arcunkon

Az idő lepereg

Tányéron elhagyott

Paradicsom remeg

Só íze a szánkban

Meg citromos söré

Álmokból szőtt hálót

Vonunk álmunk köré

Ez a mi életünk

A többi csak álca

A kisasztal szélén

Meginog a tálca

És mikor rám nézel

Lásd, megingok én is

Bármerre fordulok

Mégis így van, mégis

Süss nekem vacsorát

Szedj nekem virágot

Add nekem egészen

Az egész világot

A tévé villódzik

De én már nem látom

Lehunyt szemmel nézem

Tündöklő halálom

…Látod, véget ért rég

Szerelmünk tavasza;

Te otthon maradtál,

Én elmentem haza…

De a tiéd vagyok,

A te művészeted:

Ajkamra csókoltad

Hófehér kézjegyed.