Elköszönök.

El ettől a lakástól, ami sötét és hideg, és Giacomo áldásos jelenléte is csak alig-alig tudja elfogadhatóan otthonossá varázsolni. Sőt, nem tudja. Ez a lakás üres. Nem tartozik senkihez, aki gondját viselné. Hozzánk sem, most már. Giacomo is kinézte már a következő lakását, a holmija fele már oda is költözött, a maradék dobozokban cirkulál a szobák valamelyikében.

Enrico szobája a szokásosnál is rendetlenebb, a nagy PAX gardrób ajtajai közül néhány már leszerelve, itt-ott rondán megpakolt barna dobozok, bennünk ki tudja, mivel...

Igen, hozd a mosógépet, miért ne, az ágyat szerintem ne hozd, de én akarom, de nem kell, de én viszem, jó, akkor hozd, hely az van bőven. A tévét hozd, a DVD-t is, de az minek, mert az meg én akarom, jó, akkor viszem. A növényeket is hozd, ti úgyis csak megölitek őket, ha én nem vagyok ott. És a törölközők, és az ágynemű, és az a kevésnek látszó rengeteg holmi, az mind jön.

Mert Enrico jön.

Én meg megyek. Papá már itt is van, hogy elvigyen a reptérre, és én sosem látom viszont ezt a lakást. Basszus. Hagytam levelet Giacomónak. Basszus, bőgni fogok. Nem akarok. Gyorsan megyek is.

Otthon találkozunk.

Itthon már semmmi dolgunk.