"Valami intézkedés-eufória csörren meg bennem hirtelen. Felhívom Zoltánt és megnyugtatom, hogy minden meglesz! Felhívom Mária Teréziát és biztosítom hogy! Nagymamának megfogadom és megígérem estére! Felhívom Gáspárt, felhívom Menyhértet, felhívom Boldizsárt és délre összehozom őket. Felhívom A. E. I. O. U.-t és megszervezem. Naponta keresnek a történelemből. Olyan kimerült vagyok, mint az örökre nyitva tartó harangvirág, csenget a bogár is, csenget a logika. Ezért légy szíves, vedd át a szolgálatot. Ma sem történt semmi, ma sem történt minden. Téves kapcsoláskor is mondd, hogy igen. Bárkit kérnek a telefonhoz, te vagy az. Kérdezd meg, mit akar. Légy kemény és megközelíthetetlen, mondd, hogy majd gondolkozol és előjegyzed. Mindenki szeretne valamit elintézni. Nem lehet csend. Ez a szám a szolgálat egyik központjáé, érvényes és átruházható, mint a megértés, mint a világirodalom. Mivel oly nagyon segítni akartam, valamit félre kellett értenem. Vedd át a szolgálatot, az örök életet az örök halálban."

Így volt. Most fáradt vagyok. Nagyon. Majd később megbeszéljük. De előbb hadd aludjam ki magam.