Még 2 nap. Most már fejenállva is ki kell bírnom... A mellékelt ábra mutatja, mi mindennel tartja magát egyben egy majdnem-doktor, aki már nagyon a végét járja...! :-) Erösen remélem, a következö bejegyzésem már csupa-csupa kisimult -de legalábbis kisimulófélben lévö- ráncokról szól majd, boldog, magukkal nagggyon elégedett és nyugodt emberekröl, letett utolsó szigorlatról, lélekben elkezdett utolsó nyárról...

Na jó, sose mondd, hogy utolsó, mert még teljesül! -De azok már nem lesznek ilyenek. Most még igazán gondtalanok lehetünk, még egyszer, hát hadd legyünk! Aztán úgyis elnyel minket az egészségügy szövevényes dzsungele, és tán sosem ereszt többé.

Most már nagyon úgy néz ki, hogy megyek szombaton dolgozni. Állítólag a dolog biztos, én viszont csak akkor hiszem el, ha már ott állok a vadonatúj tanítványaim színe elött...! Az mindenesetre biztos, hogy ha a szívünknek az a legkedvesebb, amit nehezen szerzünk, akkor imádni fogom ezt a munkát!!! :-)