„Kezdetben még álltam a sarat,

az voltam, akinek születtem,

akivé váltam ésszel s erövel.

-Nem adom -mondtam.

-Nem is kérem -mondtad.

Amire feleszméltem volna,

balzsamos ujjaid kiszedték

zsigereim,

ördöngös erömüvekbe vezetted

vérem,

idegeimböl

pulóvert kötöttél

születésnapomra,

hogy védjen legalább a hidegtöl,

ha már a halál ellen

neked sincs hatalmad.

Csak a szemem hagytad meg,

hogy lássam, milyen mesterien

játszol begykövekké csiszolódott

csontjaimmal.

-Játsszál csak -mondom.

Dobj minél magasabbra!"