Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tölem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek öket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ösz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fü, kö, légy párna a fejük alatt.

Kínáld öket gyümölccsel, almafa,
tanítsd öket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élö és holt anyagok,
tanítsátok öket, felhök, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
de tüz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tüz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tüz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, a**** szeretek!                                                          /Szabó Lörinc/