Tájm menedzsment

Gólya lettem, félhivatalosan. (Ez azt jelenti, hogy még nem iratkoztam be és nem fizettem tandíjat, de kaptam sms-t a rektortól, amelyben szeretettel köszönt.)

Tény, hogy olyannyira rég voltam már egyetemista, hogy egészen elkezdett hiányozni. Hiányoznak a hosszú, áttanult esték, végeláthatatlan vizsgaidőszakok, bevehetetlen tankönyvek, végigunatkozott előadások, vizsga előtti ideges hasmenések, frusztrált tételhúzások...

Na nem, nem, ennyire nem vagyok mazochista...!! Az igazság az, hogy egyetemi éveim 90 százaléka egyáltalán nem hiányzik, és ami könnyet ejtettem az orvosavatáson, azt inkább a "húdef*szacsajvagyokénhogymégismegcsináltam"-érzés, nem az elmúlás fájdalma hozta elő. Még az utolsó vizsgámon is éppen annyira izgultam, mint a legelsőn, sosem tudtam hozzászokni, de mégis: a tanulás olyasmi volt, amihez többé-kevésbé jól értettem. És most, hogy letettem az asztalra egy orvosi diplomát, talán megpróbálhatok valami olyat is mellétenni, amit kvázi-felnőtt fejjel választok, úgy, hogy annyira akarom, hogy áldozatot is hoznék érte, ha kellene, és kell, tudom.

Nem lesz könnyű. Az okosak a "gratulálok" előtt még gyorsan hangot adtak különféle aggályaiknak, úgymint "hogyan?", "mikor?", "miből?", "miért?", és a végső kérdés: "de mondd, megéri ez neked...?"

Én meg csak annyit mondhattam, hogy valahogyan, valamikor, valamiből, valamiért, és igen, igen, igen, mert akarom, és meg akarom próbálni!!! Egy próbafélévet adok magamnak, ennyit elpókerezem ebben a játszmában... Úgyhogy ha minden így megy tovább, akkor szeptembertől gólya leszek a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán, jó ég, pszichológia szakon...!!! Vannak, akik büszkék lesznek rám, vannak, akik furcsán néznek majd, vannak, akik nem értenek meg, vannak, akik szerint ez a legjobb döntés életemben, de a lényeg úgyis az, hogy ÉN akarom, és ha én akarom, akkor vajmi kevéssé foglalkoztatnak az egyéb vélemények. :-) Egyébként is, azt mondják, ha megpróbálod, veszíthetsz, de ha nem próbálod meg, már veszítettél. És én ezzel teljesen egyetértek.

Hű, de nagyon el leszek havazva... De ebben az lesz a legjobb, hogy egyáltalán nem lesz időm azon töprengeni, hogy mennyire el vagyok havazva. Nyaralni sem lesz időm, de ez sem baj, mert úgysem lesz pénzem nyaralni. :-) Az alvás pedig... Nos, igen, visszatérnek azok a bűbájos idők, amikor az alvás volt az egyetlen dolog, ami egy ágyról eszembe jutott. Azzal a kiegészítéssel, hogy immár mindenről az alvás fog majd eszembe jutni...!

"Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb, mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!"

Hiába, a legfontosabb dolog a helyes időbeosztás. Meg a megfelelő mennyiségű korrektor és koffein...! :-)