Helló világ!

Hát, bevallom, sok újdonság azóta sem történt... Itt vagyok a nagy semmittevés közepén, és igyekszem ezt ajándéknak tekinteni az elmúlt 18 évnyi kemény tanulósdi után. Nem is annyira nehéz, mint gondoltam... Igaz, eltartott egy darabig, míg eljutottam odáig, hogy ez a helyzet nem az én hibám, igazából senki másé sem, csak így alakult, és ha már így alakult, akkor inkább örüljek neki, mint rágjam magam miatta. Biztosan tudom, ha majd megint hajnali ötkor kell kelni minden nap, akkor fájdalmas nosztalgiával gondolok vissza ezekre a hetekre, amikor délig is alhattam, és egész nap azt csináltam, amihez kedvem volt...

Újabban megint olvasgatok, föleg pszichológiai témájú könyveket, és egészen komolyan megfordult a fejemben a gondolat, hogy szerezzek levelezön egy pszichológus diplomát. Végtére is csak jobb egy olyan háziorvos, aki egyben képzett pszichológus, mint egy olyan, akinek az alapvetö életfilozófiája, hogy az egészségügy betegek nélkül müködne a legjobban...! Majd tavasszal meglátjuk, mi lesz ebböl. Lehet, hogy addigra el is felejtem az egészet. :-)

Vé meg én februárban síelni megyünk!!! Már alig várom! Olaszországba, egy egész hétre, forró csoki és olasz srácok közé, kétszemélyes szobába... Olyan csajbulit csapunk majd ketten Vével, hogy a hegyek is beleremegnek! Vajon meg tudok még állni a síléceimen...?

Addig is némi filozófia: "az élet olyan, mint a motor. Ha nem megy, be kell rúgni..."