Profile
Blog
Photos
Videos
Vízkereszt, vagy elemi ösztön, amit akartok...
Egy nagyon-nagyon kedves barátom megkérdezte tőlem a minap, hogy mi újság velem. Gondoltam, mindenképpen válaszolok erre az egyébként
rendkívül semmitmondó kérdésre, de csakis azért, mert ő kérdezte -neki elhiszem, hogy esetleg még a válaszra is őszintén
kíváncsi.
Nos, az életem a munkábamenet-munka-munkábóljövet-alvás-négyszögben telik, múlik, csordogál... Sajnos semmiféle
piroskarikás izgalmakat nem tartogatnak a mindennapjaim, hacsak a "hajnali hatkor csúszkálás a vonathoz sötétben, láthatatlan
jégpáncélon" programot nem tekintjük annak. Bár kétségkívül néha annak kéne tekinteni. Hétfőn
például azért késtem le a vonatot, mert egyszerűen befagyott a kapu, és 10 percembe került kiügyeskedni magam az utcára. Hogyan sikerült
végül? Hát, újraélesztettem a kapuzárat! Igen, ahogy mondom: egyszerűen addig alkalmaztam a befúvásos
lélegeztetést szájból zárba, amíg megolvasztottam a jégszívét...
Rém romantikus, de úgy döntöttem, ma már nem kísérletezem ezzel, plusz a továbbiakban sem szeretnék elvágódni a
kocsifeljáróra fagyott jégpáncélon, úgyhogy amint hazaértem, hirtelen felindulásból, mondhatni elemi ösztönből
elkövettem a klasszikus bűntényt: megragadtam a jégcsákányt, és Sharon Stone-t megszégyenítő precizitással egy
órán keresztül vagdaltam a gyilkos eszközt a jégbe. Mámorító hangja volt, ahogy repedt az egész...
De csak a felhajtó feléig jutottam, aztán kénytelen voltam abbahagyni, mert őrületesen fáztam. Pedig Sharon Stone-nal ellentétben még
alsónemű is volt rajtam. :-)
- comments