Ő csókolt én lázadtam

Fájt mellette a magány

Rázuhantam fáradtan

„milyen édes ez a lány"

Én csókoltam ő ölelt

Bármit mondott ráhagytam

Ha kérdeztem nem felelt

Ellene is lázadtam

És csordogált az idő

Lefelé az arcomon

Jelenné lett a jövő

Vesztett csata harcomon

De rá semmit nem hagyok

Olyan mindegy mit teszek

Tündérkéje nem vagyok

Bogárkája nem leszek

Ő sem nekem kedvesem

Hiába főz vacsorát

Pillantása nedvesen

Hiába néz mégse lát

Másért kezdtem a harcba

Más adta a parancsot

Ki szívemet facsarja

Mint reggeli narancsot

Azt akarja maradjak

Azt akarja tűnjek el

Ne kérjek és ne adjak

De a szívem énekel

Valahányszor látom őt