Ahogy a pók fordul hálójába...

"Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot.

Hogy álmosan kitántorogva a konyhába a kávé illata jó reggelt kívánjon.

Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra

és a megszokottság ne törjön ránk.

Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...

hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...

Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak

és kötni új barátságot a világgal és magunkkal.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,

hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,

hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan

bújjunk az éjszaka csendjébe...

végre kinyújtózva önmagunkban.

Egyszer így lenne jó."