Hazajöttem...

Pár szót a repülöútról: egyszerűen fantasztikus volt!!! Minden elismerésem A Turk Hava Yollari-nak, a török légitársaságnak! Bevallom, eddig az Austrian volt a kedvencem, de a Turkish -ha nem is messze -legyözte. Egész úton etettek, itattak, szórakoztattak, egy szemhunyásnyit sem aludtam, és nem azért, mert kényelmetlen lett volna az ülés, hanem azért, mert minden percet ki akartam használni. De így sem tudtam a végére járni a személyes audio-video berendezésem képességeinek!

Még hogy az ázsiai légitársaságok a legjobbak... A drágalátos Thai Airlines Bangkok-Peking járatán olyan pocsék volt a kiszolgálás, hogy arról jobb nem beszélni. A tetötöl-talpig selyembe csomagolt légikisasszonyok is csak addig mosolyogtak szépen, amíg föl nem szálltunk... És utána már nem is voltak selyembe csomagolva. Teljesen hétköznapi konyhakötényt vettek fel... És a thai selyemmel levetközték a thai mosolyt is. És a végén én még müorchideát sem kaptam. Kikérem magamnak ezt a diszkriminatív viselkedést! Azért, mert fehér vagyok, fiatal és helyes, nekem is jár virág!!! :-)

Bezzeg a török légikísérö-fiatalemberek... :-)))

De ez már mindegy, végül is itthon vagyok, és próbálok visszaszokni a jelenbe. Nem mondom, hogy egyszerü, de ha muszáj, hát muszáj... Azért már szétnéztem a Vistán, hogy hova is legyen a következő út. Oké, itthon mindenki jól van, örülök nektek, de most akkor akár már vissza is mehetnék...!

Vagy nem?