Kedveseim, nyakig ülünk a farsangi szezonban. Erről mindjárt eszembe jutott pár keresetlen gondolat...

Hamupipőke elmélkedései

Mindig irigyeltem az óvodásokat és a kisiskolásokat. Farsangkor tuti cuccokba bújhatnak, és össznépi bulizást rendeznek nekik a tornateremben, ahol végre legálisanrosszalkodhatnak; egy csomó kaját pakolnak beléjük, muris vetélkedőket játszanak, a jelmezverseny győztese megdicsőül, és a Pókember végre felkérheti táncolni a Királylányt. Valamelyiket.

Aztán eszembe jut az Apuka, aki a tuti cuccot díjnyertesre tervezi, és az Anyuka, aki a vadonatúj csipketerítőt sem kímélve megvalósítja… Meg a jóindulatú Báty, aki gömbölyű kishúga számára az egyetlen elfogadható öltözetnek a pöttyös labdát javasolja. Pedig a kishúg Királylány akar lenni. Apuka, aki meg van áldva némi diplomáciai érzékkel, megpróbálja lebeszélni egyetlen leányát a királylányról, mondván, minden második kislány úgyis annak fog öltözni, akkor már inkább legyen Vízitündér, az sokkal eredetibb. A Báty ezt az ötletet támogatja, mivel szerinte édestestvére haja valóban meglepő hasonlatosságot mutat a hínárral. A leányzó elbőgi magát, lelke romokban. Apuka leken egyet a kisfiának, erre a pöttyös labda-vízitündér abbahagyja a bőgést, Anyuka pedig éjjel-nappal halpikkelyeket varr Nagymama régi kendőjére.

A bálon aztán egy idétlen Szőlőfürt megnyeri a jelmezversenyt a Vízitündér előtt, a Pókember meg felkéri táncolni a Királylányt. Valamelyiket. A Vízitündér bánatában degeszre tömi magát lekváros fánkkal, és bátyja a következő évben már a medicinlabdát tartja az egyetlen lehetőségnek…

Mire idáig jutok, boldogan veszem tudomásul, hogy vége az általános iskolai kínoknak. Hát igen, tizennégy éves kor fölött az ember lányát már nem fenyegeti a megszégyenülés réme… Ekkor meglátom Dédmama strucctollas legyezőjét, ami egy hófehér báli ruha tartozéka volt egykoron. Ó, de szép is lehetett, az egész farsangi szezont bálozással töltötték, és egy életre megjegyezték, hogy ki kivel táncolta a szupét! Bizony, akkoriban még volt illendőség!

Aztán eszembe jut, hogy milyen lehetett megvarrni a tökéletes báli ruhát, jeges hidegben zötykölődni a helyszínre fűtetlen kocsin, illendően ülni, és mosolyogni mindenkire, aki csak elhaladt az ember orra előtt; és táncolni, bizony, válogatás nélkül mindenkivel, aki felkért.Dédmama állítólag hosszú éjszakákat töltött a strucchoz tartozó báli ruha megalkotásával, mert egy fess fiatalember már régóta tetszett neki, és remélte, hogy a bálon majd táncolhat vele. A daliás legény valóban elkérte Déditől a szupét, aki olyan izgatott lett, hogy az est további részét a hölgyek részére fenntartott helyiségben volt kénytelen tölteni. Mivel nem került elő a táncig, a fiatalember jobb híján Dédi pletykás testvérhúgával, a kacér Médikével lejtette a szupét. És mert Médike jóvoltából másnap az egész város erről beszélt, a legény -mit tehetett volna -kénytelen-kellett elvette őt feleségül, és hatvankét évet éltek boldog házasságban. Ennyit a megszégyenülésről. Amikor megkérdeztem, mi lett a ruhával, Nagymama megadta a kegyelemdöfést:

-Ó, hát abban temették el dédanyádat!

Éljen. Nem kell bál. Azon melegében megsemmisítem az összes jelmezes és hagyományos bálra szóló meghívót, és kidobálok a szekrényből minden szóba jöhető báli ruhát. Nem megyek én sehova. Belőlem aztán nem fog bolondot csinálni sem egy Pókember, sem egy Médike. Inkább megszerkesztem a tízéves, karcsú, szőke unokahúgomnak a jelmezt, amiért október óta nyúz. Most legalább ráérek. Legalább neki legyen… Összehozom a legszebb Királylányt, ami valaha a földön járt, ígérem! Belőle ugyan nem lesz pöttyös labda! Kinyitom a Nagyi szekrényét alapanyagért. És akkor… Hirtelen megpillantok egy csodálatos, könnyű, lágy esésű, elefántcsontszínű selyemcsodát, amiről kiderül, hogy a Médi ruhája, és a Dédmamáénak a pontos mása… És ott a legyező… A strucc…

Ez hat. Csak nem képzeli senki, hogy itthon maradok varrónőnek, amikor végül még az a szerencsétlen Hamupipőke is eljutott a bálba valahogy! Csörög a telefon. A gyerek. Éppen most közli, hogy ne fáradjak a királylánnyal, mert meggondolta magát.

Szőlőfürt akar lenni…