Bár volna két életem...

Az egyik életem csupa zene, dal és játék lenne, amikor az Angyalhangú Művésznőt virággal dobálják a műsor végén, és mindenki tapsol, és mindenki állva ünnepel...

A másik életem nem lenne ilyen látványos, de sokkal izgalmasabb, amikor a Doktornőt kérdezik, hogy mit kell tenni, és mitől gyógyul meg, és felébresztik az éjszaka közepén, és a végén, és nem hagyják aludni az elején...

Az egyik életemben elborítanának a bókok és csupa kaland lenne a világ.

A másik életemben csakis őszintén és komolyan és örökkön-örökké.

De csak egy életem van, és azt nem én döntöm el, hogy melyik a kettő közül... Az már réges-régen eldőlt, nélkülem. Még csak meg sem kérdeztek, hogy melyiket szeretném: a szépet, vagy a tartósat...?

De tudom, hogy jó választás volt. :-)