A, kedves Signora Biasiolo, ugye, milyen remek articsokatermesunk van iden tavasszal???

Az ugy volt, hogy a rendkivul elizelt velencei Szilvesztert kicsit jovateendo, Enrico elvitt a Karnevalra (februar 22-e), ahol is ugyszinten tomegben es rohanva, de legalabb napsutessel megaldva ujfent vethettem egy pillantast a varosra. Ja, es amugy "mellekesen" megkerte a kezemet is, ha mar ott volt a zsebeben egy feherarany brilliansgyuru... :-)) Ha jol emlekszem, meg azelott tobb nyelven is igent mondtam, hogy a kerdes egyaltalan elhangzott volna, de ez mit sem von le a helyzet romantikus szepsegebol...

E pillanattol kezdve az elet masbol sem all, mint Skype, msn, wisszer honlapjanak tanulmanyozasa, repter, tervezes, negy nap, illegalisszabikikonyorges, repter, egy het, tiz nap, ket het ott, negy nap itt, es ez ujra meg ujra... Mondhatna valaki nagyon okos, hogy a sok tervezesben elvesz a lenyeg, de nem vesz el, csak atalakul. Ez a dolgok termeszete. :-)

Szoval, ez a marcius vegi tiz nap amolyan szigoruan illegalis eltavozas a melobol, hogy foallasu olasz feleseg (figyelitek, mar nem egyszeruen haziasszony...!) lehessek Enricom jegverem-szeru otthonaban. (Ezuton is koszonet a szponzoroknak, legfokent a Biasiolo-Beta csalad aranyfokozatu tamogatojanak, Dr P-nak :-))) es csendestarsanak, Dr Tudodkinek, tovabba mindazoknak, akik voltak-vannak szivesek nem eszrevenni a hianyomat, avagy keszseggel elfogadni a tenyt, hogy nekem van a legpocsekabb immunrendszerem a korhazban.)

Tiz nap mar elegendo arra, hogy ujabb rendkivul hasznos es kozerdeku megfigyeleseket tehessek mindenki okulasara:

- A svedek nem szerelmeskednek. Vagy legalabbis nem agyban. Ez akkor valt egeszen bizonyossa, amikor a tokeletesen vadiuj SULTAN agybetet, ami elvileg pontosan illik a HOPEN agykeretbe, a legeslegelso (in)diszkret mozdulatra leszakadt. Pont, mint az elodje. Es ezt megtette sokszor, es egyre aprobb rezdulesekre. A vegen mar teljes nyugalomban is. Ez az IKEA-fele erkolcsrendeszet... (Bosszubol leontottem teaval a LACK kisasztalt. Ugy kell neki!!)

- Az olaszok is furcsan kezelik a fenti kerdest, legalabbis Maranoban. (18!!) Tortent egy este, hogy kifogyott egy olyan hasznalati targy, amit mifelenk kozertben es drogeriaban lehet beszerezni, neeeeeem, nem AZ, ez a dolog inkabb flakonban van, szoval, ez kifogyott, es elindultam beszerezni. Na de egyetlen kozertben sem lehetett talalni, aztan Enrico kenytelen-kellett bevallotta, hogy hat, igen, ez meg mindig egy katolikus kisvaros, es ha nem is neznek mar moldovai takaritononek, azert effele targyakat nem tartanak csak a mi kedvunkert szem elott. Viszont ott a patika, ott kell lennie. Nem kell mondanom, mifele erzesekkel viaskodott jovendobelim, amikor kozoltem, hogy jo, akkor menjen be, es vegyen...! Latva remes zavarat, felajanlottam, hogy elkiserem, de meg ekkor is inkabb kitalalt mindenfele idohuzo kifogasokat, csak nehogy meg kelljen szolalni. Vegul meglepetesre igenis nyitva volt, es jeeeeee, volt parkolohely, es semmi meg nem mentette a patikatol... Es mit talaltunk odabent?? A gyogyszertar olyan, mint nalunk a drogeria, csak a recepthez kell patikus, amugy korbemesz, vasarolsz. Na, megtettuk. Fizeteskor kiderult, hogy a patikus egy halali jo fej fiatal urge, tiz kulonbozo poenja volt a helyzetre, es ami szamomra a legpoenosabb volt, hogy mivel Enrico meg mindig a szituacio hatasa alatt allt, en nevettem eloszor, mire megkerdezte tolem, hogy "O nem olasz...?!"

- Tiz napbol het gyonyoru, napsuteses, meleg, egy borult es huvos, es ketton szakad az eso. Tiz napbol hetet otthon toltottem, egyet Vicenzaban, egyedul setalgatva a varosban, es kettot Firenzeben Enricoval. Murphy torvenyeinek akar feluletes ismereteben is igen konnyu osszeparositani a napokat az idojarassal...

- Az articsoka egy nagyon hulye zoldseg. Vettem negyet, es amikor Federico, a zoldseges megkerdezte, hogy mit akarok vele kezdeni, eppen igy neztem en is. Annyit mondtam, hogy nem tudom, il mio fidanzato akar fozni qualcosa, de ne kerdezze, hogy mit... Hat megkaptam a negy joszagot, (logikus, hogy ha darabja 55 cent, akkor a negy eppen 2 euro :-)) hazavittem, es Enrico este csontig lepucolta oket, csak a csutak maradt. Ezeket megfozte, es kettot beletett rizottoba, ketto meg ment a hutobe. A rizotto isteni lett, de a ket maradek masnap sajnos meglatogatta a korabban kidobott alkatreszeit... Mondhatom, az articsoka tenyleg hulye zoldseg. Ennyit veszodni valamivel, mire kidobjuk... Utoljara a biokemia bukasaimmal veszodtem ennyit, mire osszehoztam oket...!

- Vettem meg egy kis petrezselymet is. Pontosabban ho comprato un po' di prezzemolo. Federico szepen betette egy zacsiba, es csak miutan kileptem a boltbol, jottem ra, hogy mar megint ajandekba adta.

De vegso soron mindegy, hogy olaszul vagy magyarul, mindegy, hogy penzert vagy ajandekba, a lenyeg, hogy mostantol kezdve mar mindig veszem a petrezselymet, es soha tobbe nem arulom...!!! :-)))