3. nap, kedd: Shopportunity

Utolsó nap, hajnalok hajnalán (najó 9kor, de hát amikor az ember nyaral...) Joe udvariasan elköszön tőlünk. Mindketten erre napra hagytuk az ajándék bizbaszok beszerzését. Startpont az O'Connell Street. Vagyis lett volna, ha időben leszállunk, megnézném a Henry Street nevű bevásárló utcát is, de sürget az idő, Borinak meg amúgy sincs jó kedve, bőszen keressük az első napon megtalált üzletet, ahol a legtutibb ír bizbaszok szerezhetők be. Bingó. (De az a bizonyos ír áldást tartalmazó hűtőmágnes, ami miatt pontosan ebbe a boltba kellett jönnünk, persze már elfogyott. Még szép, hogy rossz a kedvem.) Megtaláljuk, elverjük a felesleges ajrókat, gyors menet a Merrion Square nevű parkban, ami György-kori házakkal van körülvéve, közös fotó az ősbuzival, alias Oscar Wilde terpesztő szobrával. Innen futólépésekben a Fitzwilliam Square-re, ami szintén György-kori épületekkel van körülvéve. A magyar nagykövetség is itt székel. (K***ára elegem van a Györgyökből, a György-koriakból és az ajtókból, és ez az érzés exponenciálisan nő bennem, amikor megtudom, hogy kizárólag a hülye magyar követség miatt kellett idevágtatnunk. Basszus, már mindjárt hazamegyünk...!) Villám séta a kanális mentén, tulajdonképpen kihagyható program lett volna, érzem, Borinál is fogy a cérna. (Hja, a finom utalások, mint például "mi a *** francért kellett idejönnünk erre a *** térre, leszakad a lábam, ***!!!" hatása... Egy nő már a bizbaszboltban érezte volna, de jobb későn, mint soha.) Felpattanunk egy buszra, baszki, elhagytam a travel card-om. (Isten nem ver bottal.) Haza, pakolás, narancslé szétfejtése, már fordulunk is ki az ajtón megpakolva. Idegőrlő várakozás a buszmegállóban, kezdek kicsit aggódni. Tetű lassan eljutunk a központba, ahol a Rotunda Maternity Kórház előtt legalább 20 percet dekkolunk. Csoki nyusziszar érezhetően gyorsabban fogy. (De azért csak a nyusziszar, mert a buszon nem lehet dohányozni.) Aztán megtapasztaljuk a sajátos ír piroshullámot, illetve lassúforgalmú reptéri utat; minden kereszteződésnél és fánál megállunk, és lehetőség szerint teljes városrészeket bejárunk, mielőtt kijutnánk a reptérre. Időben kiérünk, zökkenőmentes hazautazás. Bóbiskolás a fedélzeten. A saját ágyamat akarom…

(Én meg a saját agyamat. De gyorsan. Legközelebb még egyszer meggondolom...! :-)