Kedveseim,

ennyit kellett varni ra, de megtortent: tulestem az elso teljes egeszeben thai nyelvu tarsalgason!! Ez valahogy ugy festett, hogy a szokasos udvozlesek utan a nenitol a piacon megkerdeztem, hogy az elottem fekvo husdarabok csirkebol vannak-e, majd igenlo valasz utan kettot kertem belole. A neni ezen a ponton valoszinuleg Buddhat kezdte emlegetni, de azert megkerdezte, hogy rizst is kerek hozza...? Nem, mondtam, koszonom. Aztan csak megmondta, hogy mennyibe kerul a vacsi, beletette egy bananlevelbe, es amikor en pontosan annyit adtam neki, hat olyan szelesen mosolygott, hogy abban aztan semmi uzlet nem volt, csak tiszta orom. Voltakeppen olyan konnyu boldogga tenni masokat, ha kicsit megerolteti magat az ember...! :-)

Koh Samui szep. Tenyleg ugy nez ki, mint a kepeken. Ugyhogy ket napig csak gubbasztottam a palmafam toveben, furodtem a nagyon meleg, nagyon nem sos es nagyon-nagyon kek tengerben, estefele homokvarat epitettem a parton, meg olyan csigakat es kagylokat szedtem, amiket itthon legfeljebb a boltban latni... Ehhez meg tarsasagom is volt, mert az elso ket percben osszebaratkoztam a szallodam masszorszemelyzetevel, a parti orseggel, a kajakosfiukkal, a pincerekkel, a portasokkal es mindenkivel, akinek a szeme ferdult valamerre. Nagyon bejott nekik, hogy a feher doktorno magyar (az meg mi??), es tokegyedul van itt (majd jovore ketten leszel, azutan meg harmoan...!), es a thaiokkal akar lenni, nem a tobbi vendeggel.

Masodik nap leultem mellejuk a homokba, es makrame karkotoket gyartottam nekik, amiket aztan majd eladnak a turistaknak. No comment... :-)) Meghivtak ebedelni magukhoz, remesen fura, meregeros valamit ragacsos rizzsel, hat, kulturalis elmenynek jo volt, de ebednek...?!

Este var az utolso ejszakai vonatozas ebben a korben. Mar lakni is tudnek vonaton...!!