Ugy tunik, elek es virulok, ugyhogy most kozlom Veletek, hogy szeretlek benneteket!!! Hatha nem mondtam elegszer...

Hogy jutottam erre az allitasra? Ugy kezdodott, hogy elindultam egy 3 napos, 2 ejszakas dzsungelturara, ami izgalmas kirandulasnak igerkezett, kulonben is elegem volt a templomokbol es Buddhakbol egy idore, jol esett nemi valtozatossag... A turan 9-en voltunk 2 vezetovel, Thonggal es Willow-val, az egesz tarsasag csupa fiatalok, mint en, azonnal jol kijottunk egymassal. Meg aztan tudtuk azt is, hogy most 3 napig ossze leszunk zarva a nagy semmiben, nekunk is konnyebb, ha osszetartunk. Egy kisteherautoval vittek minket a kezdoponthoz, ott tesztat ebedeltunk, aztan fogtuk a batyut meg a bambuszbotot, es elindultunk egy kb 30 fokos emelkedon. En naiv, azt hittem, ez a neheze... Bevezetesnek... De ilyen maradt vegig, sot, meg meredekebb lett, es az ut meg egyre szukult, a vegen mar csak egy bozotvagoval hasitott csapason mentunk, fullaszto paras melegben, ugyhogy egytol egyig izzadtunk meg szomjaztunk, mint a kitikkadt lovak. Az ut 2/3 reszenel, egy kulonosen csunya emelkedonel raadasul az egyik szandalom csatja is elszakadt, ugyhogy innentol 3 napig olyan erzesem volt, mintha torott sicipoben akarnam legyurni a Siratofalat. Isten hozott a Survivor-ben!! :-)

Vegul estere egy hegyi bambuszkunyhohoz ertunk, amire pontosan olyan szemmel neztunk, mintha az Intercontinental lett volna, es bizonyos ertelemben az is volt... Vegtere is mindig 100% bambuszpadlot akartam, hat most aztan megkaptam, sot, meg a plafon is abbol volt! :-) Volt szunyoghalos priccsunk, vizeshordo furdoszoba gyanant, egy szolidan felreeso, bambusszal korulkeritett lyuk a foldben, mint mellekhelyseg, gyertyak vilagitani, es egy hosszu szovet a foldon, az volt az asztal. A vacsi rizs, zoldsegek, es csemegenek 1 aprocska also csirkecomb volt, amit erdekes modon mindenki az utolso szemig kikotort. Kulonben jo volt, csak hat nem az a kimondott europai adag...

A masodik napon az ut nem volt annyira meredek, cserebe viszont egesz nap esett az eso, hiaba, megiscsak a dzsungelben voltunk, esos evszakban! Az ut leginkabb a Szlovak Paradicsomra emlekeztetett, csak meredekebb sziklakon, keskenyebb fuggohidakon es csuszosabb osvenyeken kellett menni. (Emlekeztetoul, azt a masikat 1 ora alatt Szlovak Pokol nevvel illette a fel tarsasag, es sosem mentunk oda tobbet...) Becsulettel felvettuk az esokabatjainkat, igy kicsiny kulonitmenyunk eppen ugy festett, mint egy nemzetkozi Durex-reklam, vagy egy csapat AIDS-ellenes aktivista. :-) En voltam a masodik kek ovszer, de akadt zold, sarga, szoval jol neztunk ki. :-)

Ebedre egy szep vizeseshez ertunk, ott ajandekkeppen elallt az eso ugy fel orara, amig ebedeltunk. Tesztat ettunk bananlevelekrol, evopalcikakent 2 zold bananhajtas szolgalt, mindezt furdoruhaban, nagy sziklan, hatterben a vizeses... Csodalatos erzes volt. Csak hamar elmult, megint jott az eso, es muszaj volt tovabbmenni, hogy odaerjunk sotetedes elott a kovetkezo hazunkhoz. Ez sikerult, koszonhetoen Willow hajcsarszeru viselkedesenek... Nem adta volna Buddha, hogy ot percre megalljunk levegot venni!!! A masodik hazunk eppen olyan volt, mint az elso, azzal a kulonbseggel, hogy iszonyuan nedves volt benne minden. Es persze addigra mindenkinek minden szaraz cucca elfogyott, mert oke, az esokabat megvedi a hatizsakot, de ha a ruhank nem azik el, akkor teljesen atizzad belulrol, es az eredmeny ugyanaz. Ugy dontottem, hogy a hosszuujjasom meg a legturhetobb, ugyhogy abban aludtam. Ezt meg lehetett tenni, mert nem volt nagyon meleg. Raadasul, mivel egyedul voltam, nekem dupla priccsem volt, 4 pokroccal, ugyhogy meg lepedot is csinaltam magamnak, ezert nem kellett nyirkos matracon aludnom. Neha jobb egyedul... :-)

Az esteket kartyazassal, beszelgetessel es koteltrukkok tanulasaval toltottuk. Meg fuvezessel, amit ugyan a thai torvenyek halallal buntethetnek, de ez ugy latszott, nem igazan zavarja a helyieket... Na de kerdem, mi mast lehet itt csinalni??? Es ugyan mikor kerul elo egy hatosag, hogy ellenorizze oket...? Reggel mindenki szepen visszabujt a vizes cipobe (megint egy jo pont a szandalnak, kevesbe undorito), es feloranyi "tizperces gyalogolas" utan elertuk a dzsipet, ami az elefantokhoz vitt minket. Mind beszalltunk a platora, es veszettul kapaszkodtunk, hogy le ne essunk. Ott jottunk ra, hogy van rosszabb is a megerolteto gyaloglasnal...

Az elefanton valo lovagolas nem volt rossz, de szerintem meg sem kozeliti a tevet. Egyszeruen tul nagy ahhoz, hogy barmit is erezzen az ember... Kabe olyan a kulonbseg, mint egy konnyu vitorlas es egy oceanjaro kozott. Pedig ezek meg kicsi elefantok voltak! Edesek, ahogy a vegen nyujtjak az ormanyukat felfele nemi bananert... Es olyan kedves, mosolygos kis pofajuk van! Helyesek, na.

Az elefantok utan jott a nagy folyo, es a "water fun", ahogy igertek. Na, ebbol lett nekem igazi, de tenyleg igazi tulelotura... Eletemben eloszor keszultem kiprobalni a vadvizi evezest, mint majdnem mindannyian. A fonok odaadta a mentomellenyeket, sisakokat, evezoket, aztan elmagyarazta, hogy mikor mit kell csinalni. Erre nagyjabol ugy figyeltek a tobbiek, mint ahogy a repulon szokas, amikor elmagyarazzak a teendoket veszely eseten... Raadasul a mi csonakunkban levo ket francia alig makogott angolul, ugyhogy az elso 2 meteren annak rendje es modja szerint beleborultunk a folyoba, mert nem tudtak, merre van a balra meg a jobbra.

En odafigyeltem, amikor arrol beszeltek, hogy mi a teendo vizbeeseskor. De komolyan mondom, abban a pillanatban, ahogy a fejem viz ala kerult, elfelejtettem mindent, csak egyetlen dolgot tudtam, hogy fel kell jutnom. A folyo nem volt mely, viszont nagyon gyorsan sodort, es telis-tele volt nagy, eles, csuszos sziklakkal, ugyhogy az egesz nem volt olyan egyszeru, mint amilyennek tunhet. A sisakom el is uszott, miutan bevegezte a dolgat, vagyis megvedte a fejem; a mentomelleny meg nem annyira arra szolgalt, hogy fenntartson, hanem hogy vedjen valamit az utesektol. Igy is lila meg zold az egesz oldalam, mi lett volna nelkule, nem tudom. Vegul felkuzdottem magam a viz fole, de akkor meg a csonak nyomott vissza, es az egesz sokkal ijesztobblett minden masodpercben... Masodjara, amikor feljottem, mar ott volt egy helyi ember, es megfogta a kezem. Kihuztak egy nagy sziklara, es ott osszerendezhettem a tagjaim, es szamba vehettem a vesztesegeket... Es ami a csoda, hogy amikor kiment a viz a szemembol, meg raadasul lattam is!!! Megvolt mind a ket lencsem, epsegben! Alig hittem el. Azt hiszem, bogtem egy sort, istenemet meg anyamat emlegettem, es iszonyuan szerencsesnek ereztem magam... Aztan visszavettem a sisakot, bemasztam egy masik csonakba, fogtam egy masik evezot, es vegigcsinaltam a raftingturat, vegtere is, ezert jottem, nem...? Tudtam, hogy ha most nem maszom vissza, sosem merem tobbe megprobalni. Es az egesz tul jo szorakozas ahhoz, hogy kihagyjam!!! :-)))

Hazafele csurom vizesen, elcsigazva, kimerulten, keken-zolden, de boldogan es elegedetten gubbasztottam a teherautoban, es azon gondolkodtam, hogy ez alatt a 3 nap alatt tobbet fejlesztettem az allokepessegemen, mint egy honap meditacioval egy barlang melyen... Ugy ereztem, engem mar nemigen lehet legyozni soha tobbe.

Mert legyoztem sajat magam.