Magyarországot
az udvari határátkelőn hagytuk el utunkat meggyorsítandó Eszéktől autópályán
egészen a boszniai határig. Innentől Szarajevoig végig útfelújításokkal és
40-50-es táblákkal tarkítva. A lámpás lezárásokat -melyek sokszor több száz
méter hosszúak voltak- szerencsére motorral a sorok között előresurranva
sikerült viszonylag szerencsésen venni. Ennél kellemetlenebb csak a mélyen
felmart javításra előkészített útszakaszok voltak, melyek szint megcsavarták a
motor vázát. Legalábbis érzésre. Utunk során rengeteg ellenőrző és sebességmérő
rendőrrel találkoztunk, de valahogy mindegyiket sikerült megúszni. Egy pihenő
során úgy döntöttünk, hogy ha akarnak úgyis megvágnak úgyhogy megyünk, ahogy
tudunk egy bírságot belekalkuláltunk a költségvetésbe. A visokoi
"piramisokat" csak a Szarajevoba vezető néhány kilométeres
autópályáról néztük meg, de így sem lettünk okosabbak annak eldöntésében, hogy
valóban piramisok-e? Legközelebb egy alaposabb túrát teszünk.

Megérkeztünk Szarejevoba. A házilag eszkábált "motoros" GPS-ünket
belvárosra állítva egyből a sűrűjébe mentünk. Néhány omladozó épületet kivéve
kellemes meglepetés ért minket. Modern és felújított épületek, világcégek
székházai és szállodái szegélyezték utunkat. Sikerült a motorokat egyből a
Latin híd mellett pár méterre leállítanunk. Minden látnivaló pár perc
gyalogtúrával elérhető. Még teljes motoros felszereléssel is kivitelezhető.
Megnéztük a Latin hidat a történelmi belvárost, néhány mecsetet majd ránéztünk
az óránkra és úgy döntöttünk tovább megyünk Mostarig. Visszafelé még úgyis
megállunk itt így még lesz idő nézelődni.



Hosszú a városból kivezető út következett majd az utunk egyik legszebb szakasza
a Neretva folyó partján Mostarig. Lassan motorozva és sokszor megállva
haladtunk egész úton csak nézelődtünk. Szűk hegyek közt a vakítóan kék és
tiszta folyó mellett mentünk. Nagyon szép volt.